Cameron Crowe írta és rendezte is a filmet, de mivel ez az első filmje amit láttam, az ő stílusáról nem sokat tudok mondani (az Almost Famous is jön nemsokára, majd akkor meglátjuk). Az is lehet, hogy sokkal jobban élveztem volna a filmet, ha nem Tom Cruise lett volna a főszereplő. Biztos vagyok benne, hogy egy kiváló színészről van szó, de ebben a filmben nagyon rosszul, és klisésen hozta az összezavarodottat. Valahogy a reakcióban van valami természetellenes, ami kizökkent a ritmusból. Nem csoda, hogy talán a legjobb jelenetei a maszk mögött voltak... Cameron Diaz hozta amit tud, nekem egy filmjével sem volt még gondom, Penelope Cruzt meg ki tudja nem szeretni? Én Kurt Russell stílusát is nagyon bírom, kifejezetten jól állt neki itt az apaszerep.
Ááá és a filmzene. Összességében talán mondhatom, hogy jobban kedvelem a komponált score-okat, mint a válogatás jellegű soundtrackeket, de vannak filmek, amelyeknek egyszerűen jobban áll a pop. Az egyedüli Oscar-jelölést is Paul McCartney a filmmel azonos című szerzeménye hozta, de hallhatunk Radiohead, Beach Boys, Sigur Rós, REM, Peter Gabriel számokat is, többek közt. Nagyon jó ízléssel vannak összeválogatva a számok, ezért jár a jó pont.
Bővebb leírásért tovább.
Könnyen el tudom képzelni, hogy az egész filmötlet a címből fejlődött ki, legalábbis abból a jelentésből, amit a cím hordoz magában. A filmben is megjelenő Vanília égbolt című Monet festmény az impresszionizmus jegyében született, aminek szépsége abban rejlik, hogy közelebbről megvizsgálva új színeket ad a tájnak, az életnek. Ilyen életet él David Aames (Tom Cruise) is, aki gazdag, jóképű, látszólag mindene megvan, ám aki ismeri, tudja, hogy barátai ritkán akadnak, és szerelmi élete sem pompás.
(Ahogy Davidnek, nekünk, nézőknek is nehéz megkülönböztetni a valóságot az álmoktól, összerakni a valódi időrendet, de megpróbálom.) David születésnapi partiján legjobb barátja, Brian (Jason Lee) magával viszi Sofiát (Penelope Cruz), akit aznap ismert meg. Davidet lenyűgözi a nő, és Sofia is rájön, hogy sokkal több közös van bennük, mint Briannel, így később többször találkoznak. Ennek hírére Julie (Cameron Diaz), aki többet gondolt Daviddel való, szexuális alapon nyugvó kapcsolatáról, az autójába csalogatja a férfit, és egy hídról lehajtva öngyilkos lesz. David túléli a "balesetet", de eldeformált arcát egy maszk mögé kell rejtenie.
Mikor újra találkozik Sofiával egy klubban, szembe kell néznie a ténnyel, hogy maszkja miatt az emberek kényelmetlenül érzik magukat a társaságában, ezért italba fojtja indulatait. Részegsége szerelmét sem nyűgözi le, ezért az utcán elválnak útjaik, David pedig öntudatlanul esik össze.
Itt van az a pont, ameddig úgy-ahogy érthető a sztori, nincs különösebb csavar. Ezután pedig kövesse aki győzi.
Miután Sofia elismeri, hogy hibázott, végül összejönnek, majd David arcát is sikerül helyrehozni. Ezután azonban látomásai vannak, hol a torz arcát látja újra, hol embereket, akik mindenhol ott vannak. Egyvalamit nem értettem. Amikor először "változik" Julie-vá Sofia, David kikötözi az ágyhoz, és hívja a rendőrséget. Az őrsön már a Julie véres arcáról készült képeket mutogatja neki ügyvédje, Sofiának nevezve a nőt. Ez a kép még nem állt össze, főleg, hogy a folytatásban Julie-t fojtja meg David, de mikor leveszi róla a párnát, kiderül, hogy Sofia teste van alatta. Ezért kerül börtönbe, ahol McCabe (Kurt Russell), a pszichológus beszélget vele hosszasan.
De még ez sem minden, Crowe a krionikát is behozza a képbe, nyilván, hiszen ez lehet a sok abszurd eseményhez a kulcs. Egy Life Extension nevű, krionikával foglalkozó cég reklámjára derengeni kezd valami Davidnek. Mikor a céget meglátogatják, kiderül, hogy életében aláírt velük egy szerződést, és most egy úgynevezett tudatos álomban van, teste pedig egy fagyasztóban pihen. A korábban többször feltűnő rejtélyes alakról kiderül, hogy ő David megfigyelője, a LE-től. Az épület tetejére igyekezvén tudatja páciensével, hogy 150 éve halott, gyógyszertúladagolás által, és szerződésében azt a bizonyos töréspontot választotta álma kezdetének. Azonban tudatalattija bekavart, emiatt keverte Julie-t Sofiával, és létrehozta az apafigurát, McCabe-et. Az ember két választást kínál fel: vagy visszahelyezik a javított álomba, vagy leugrik az épületről, és felébred a való világba.
Elárulom a film legnagyobb hibáját: nem tudja fokozni az izgalmakat. Attól a ponttól, hogy a két női karakter összemosódik, nem tudja tovább növelni az érdeklődést, hogy mi is történik. Sőt, a sorozatos alakváltás már kiszámíthatóvá és idegesítővé válik. A film vége sem teljesen egyértelmű számomra: a krionika szerint akkor ébred fel valaki az álomból, mihelyt feltalálják a módszert az elhalt sejtek újraélesztésére. Itt viszont David maga választotta, hogy fel akar ébredni. Hogy is van ez? Persze akármit bele lehet magyarázni, ám egy okos film nem hagy ennyi kérdést maga után.
Könnyen el tudom képzelni, hogy az egész filmötlet a címből fejlődött ki, legalábbis abból a jelentésből, amit a cím hordoz magában. A filmben is megjelenő Vanília égbolt című Monet festmény az impresszionizmus jegyében született, aminek szépsége abban rejlik, hogy közelebbről megvizsgálva új színeket ad a tájnak, az életnek. Ilyen életet él David Aames (Tom Cruise) is, aki gazdag, jóképű, látszólag mindene megvan, ám aki ismeri, tudja, hogy barátai ritkán akadnak, és szerelmi élete sem pompás.
(Ahogy Davidnek, nekünk, nézőknek is nehéz megkülönböztetni a valóságot az álmoktól, összerakni a valódi időrendet, de megpróbálom.) David születésnapi partiján legjobb barátja, Brian (Jason Lee) magával viszi Sofiát (Penelope Cruz), akit aznap ismert meg. Davidet lenyűgözi a nő, és Sofia is rájön, hogy sokkal több közös van bennük, mint Briannel, így később többször találkoznak. Ennek hírére Julie (Cameron Diaz), aki többet gondolt Daviddel való, szexuális alapon nyugvó kapcsolatáról, az autójába csalogatja a férfit, és egy hídról lehajtva öngyilkos lesz. David túléli a "balesetet", de eldeformált arcát egy maszk mögé kell rejtenie.
Mikor újra találkozik Sofiával egy klubban, szembe kell néznie a ténnyel, hogy maszkja miatt az emberek kényelmetlenül érzik magukat a társaságában, ezért italba fojtja indulatait. Részegsége szerelmét sem nyűgözi le, ezért az utcán elválnak útjaik, David pedig öntudatlanul esik össze.
Itt van az a pont, ameddig úgy-ahogy érthető a sztori, nincs különösebb csavar. Ezután pedig kövesse aki győzi.
Miután Sofia elismeri, hogy hibázott, végül összejönnek, majd David arcát is sikerül helyrehozni. Ezután azonban látomásai vannak, hol a torz arcát látja újra, hol embereket, akik mindenhol ott vannak. Egyvalamit nem értettem. Amikor először "változik" Julie-vá Sofia, David kikötözi az ágyhoz, és hívja a rendőrséget. Az őrsön már a Julie véres arcáról készült képeket mutogatja neki ügyvédje, Sofiának nevezve a nőt. Ez a kép még nem állt össze, főleg, hogy a folytatásban Julie-t fojtja meg David, de mikor leveszi róla a párnát, kiderül, hogy Sofia teste van alatta. Ezért kerül börtönbe, ahol McCabe (Kurt Russell), a pszichológus beszélget vele hosszasan.
De még ez sem minden, Crowe a krionikát is behozza a képbe, nyilván, hiszen ez lehet a sok abszurd eseményhez a kulcs. Egy Life Extension nevű, krionikával foglalkozó cég reklámjára derengeni kezd valami Davidnek. Mikor a céget meglátogatják, kiderül, hogy életében aláírt velük egy szerződést, és most egy úgynevezett tudatos álomban van, teste pedig egy fagyasztóban pihen. A korábban többször feltűnő rejtélyes alakról kiderül, hogy ő David megfigyelője, a LE-től. Az épület tetejére igyekezvén tudatja páciensével, hogy 150 éve halott, gyógyszertúladagolás által, és szerződésében azt a bizonyos töréspontot választotta álma kezdetének. Azonban tudatalattija bekavart, emiatt keverte Julie-t Sofiával, és létrehozta az apafigurát, McCabe-et. Az ember két választást kínál fel: vagy visszahelyezik a javított álomba, vagy leugrik az épületről, és felébred a való világba.
Elárulom a film legnagyobb hibáját: nem tudja fokozni az izgalmakat. Attól a ponttól, hogy a két női karakter összemosódik, nem tudja tovább növelni az érdeklődést, hogy mi is történik. Sőt, a sorozatos alakváltás már kiszámíthatóvá és idegesítővé válik. A film vége sem teljesen egyértelmű számomra: a krionika szerint akkor ébred fel valaki az álomból, mihelyt feltalálják a módszert az elhalt sejtek újraélesztésére. Itt viszont David maga választotta, hogy fel akar ébredni. Hogy is van ez? Persze akármit bele lehet magyarázni, ám egy okos film nem hagy ennyi kérdést maga után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése