Pancser Police [The Other Guys - 2010]

Adam McKay végre összeszedte magát. És ez nem csak nekünk kedvez, de Will Ferrellnek is, hiszen ő az, akit sikerült McKay-nek megnyernie mind a négy általa írt és rendezett film főszerepére. A Ron Burgundy utáni két próbálkozása (Taplógáz, Tesó-Tusa) azonban engem nem nyűgözött le. Nyilván a legnagyobb közhely, de ahogy olvasgattam, igaz: a film stílusát vagy imádod, vagy utálod.

A történetre nem is fecsérelném a szót, szinte már nem is emlékszem rá, annyira lényegtelen volt, egyszerű nyomozós sztori, szerelmi szálakkal, sok-sok jól működő (jól kifigurázott) klisével. Azt sem csodálom, hogy egy díjat sem nyert, jelölést is alig kapott itt-ott. Ha egyvalamit díjazni kéne, az kérdés nélkül a cast lenne. Ilyen csapatot összehozni... Minden területről érkezett egy-egy figura. Samuel L. Jackson és Dwayne Johnson párosa egyenesen spinoffért kiált, Michael Keaton lubickol élete harmadik normális szerepében (a Batman és a Jackie Brown után, persze), Steve Coogan a BBC-s The Trip óta szent és sérthetetlen nálam, Eva Mendes pedig hozza, amit mindenki elvár tőle. És ők még csak a mellékszereplők...

Will Ferrell megosztó színész. Vagy nagyon eltalál egy szerepet (Ron Burgundy, Felforgatókönyv, Zoolander), vagy rettenetesen nevetséges, erőltetett (Mi a manó, Földre szállt boszorkány, Jégi dicsőségünk), még kedvenc sorozataimban is felemás (Eastbound&Down-ban haláli, Officeban túljátszott), itt működik. Mégis úgy érzem, hogy Mark Wahlberg nélkül fele ilyen jó nem lenne a film. Kettejük párosa érdekes módon hihető, persze a körülményekhez képest. Mark is kezdi begyógyítani az Esemény és a Max Payne által okozott sebeket. Lehet, hogy nem egy világmegváltó színész, de egyaránt jó komoly, és komolytalan szerepekben is. Fura módon A téglás karakteréhez hasonló alakítást nyújt, és ha jól vettem le, Max Payneségét figurázza ki egy jelenetben(?), ami ha szándékos, le a kalappal.

Soundtrackje kicsit egyenetlen. Van néhány jelenet, amit nagyon feldobnak az adott zenék, például a Foo Fighters és a Black Eyed Peas számok nagyon jól vannak elhelyezve. Hallunk még pár finomságot, Goldfrapp, White Stripes, és a stáblistánál felzendülő Rage Against the Machine is zene füleinknek.

McKay erőssége a szituációs komédiában, és az egysorosokban rejlik. Átfogó történetet és hosszan felépített poént ne nagyon várjunk, de előbbiek kárpótolnak ezért, bőven. Karakterei is ügyesen megírtak, és egyéniséggel bírnak - jó példa erre például a Keaton által játszott kapitány, aki bölcsességeit TLC-dalszövegekből veszi. Üdítő kis komédia, a néhány elhibázott, és Ferrell-McKay módra erőltetett jelenettől függetlenül.