Első írásom tárgya Martin Scorsese második sikerfilmje - de az első, ami kultstátuszt ért el -, az 1976-os Taxisofőr. Nálam egy jó színész által eljátszott jól megírt főkarakter el tud vinni egy filmet, tulajdonképpen itt is ez történt Robert De Nironak köszönhetően - igaz, a film zsenialitását az adja, hogy emellett a történet is érdekes, és a mondanivaló is mélyreható.
Az alaphelyzet szerint Travis Bickle jelentkezik egy taxisofőr-állásra, mivel álmatlanságban szenved, és szeretne valamit kezdeni az idejével. Ebből a klasszikus scorsesei jelenetből minden lényeges információt megtudhatunk a főszereplőről, amire a film kezdetén szükségünk van.
Nem fogok belemenni a cselekménybe, próbálok spoilermentesen írni a főoldalon.
Ami engem megfogott a filmben, ami egyedi stílust tudott adni a filmnek számomra, az a furcsa karakterismertetés volt. Jó pár arc megfordul a filmben, természetesen mindenkit Travisen keresztül ismerünk meg, de egyik sem válik kiemelt jelentőségűvé egészen a legvégéig. Scorsese ebben is remekel, a mellékszereplők kidolgozottságában, illetve a sztereotípiák felvonultatásában. Kevés film képes arra, hogy az epizódszereplőket is belevésse az emlékezetünkbe. Egyaránt zseniális volt Betsy afrofrizurás munkatársa, a taxis kollega Wizard, a fegyverárus, vagy a taxival utazó őrült férj - akit maga Scorsese alakít.
A filmzene Bernard Herrmann szerzeménye, és nagyot dob a sötét, mocskos város hangulatán. Ebben az időben valahogy nagyon eltalálták a zeneszerzők a filmek atmoszféráját, kitűnő példa erre a '74-es Kínai negyed - nálam tuti top10es film - hanganyaga, ami hasonló okból hasonlóan sötét.
A tovább után folytatom, spoilerekkel.
Nem fogok belemenni a cselekménybe, próbálok spoilermentesen írni a főoldalon.
Ami engem megfogott a filmben, ami egyedi stílust tudott adni a filmnek számomra, az a furcsa karakterismertetés volt. Jó pár arc megfordul a filmben, természetesen mindenkit Travisen keresztül ismerünk meg, de egyik sem válik kiemelt jelentőségűvé egészen a legvégéig. Scorsese ebben is remekel, a mellékszereplők kidolgozottságában, illetve a sztereotípiák felvonultatásában. Kevés film képes arra, hogy az epizódszereplőket is belevésse az emlékezetünkbe. Egyaránt zseniális volt Betsy afrofrizurás munkatársa, a taxis kollega Wizard, a fegyverárus, vagy a taxival utazó őrült férj - akit maga Scorsese alakít.
A filmzene Bernard Herrmann szerzeménye, és nagyot dob a sötét, mocskos város hangulatán. Ebben az időben valahogy nagyon eltalálták a zeneszerzők a filmek atmoszféráját, kitűnő példa erre a '74-es Kínai negyed - nálam tuti top10es film - hanganyaga, ami hasonló okból hasonlóan sötét.
A tovább után folytatom, spoilerekkel.
Tulajdonképpen egy tökéletes pszichológiai thrillerrel állunk szemben, abból is a legfelkavaróbb fajtából, hiszen nincs is rosszabb annál, mint tudni, hogy akárkiből lehet elmebeteg sorozatgyilkos - és az ilyenek miatt érdemes néha ránézni az egyedül élő csendes szomszédra.
Klasszikus történetvezetés jellemzi Paul Schrader forgatókönyvét. Sok apró dolog játszik közre a főszereplő mániákussá válásában. 1976-ot írunk, a vietnami veterán alakja mindenki számára egyértelmű: meggyötörtség, lelki vívódás. Az álmatlanság is valószínűsíthetően a háború vonzata. Erre fokozatosan épül a többi: Betsy elutasítása, a feketék vandalizmusa, és úgy egészében, a város mocska.
Saját szájából hangzik el, hogy nem ért a politikához. Ez később ki is derül abból, hogy a már nem teljesen beszámítható Travis az elnökjelölt Palantine szenátoron (csak nekem ugrott be itt a Star Wars?) akar bosszút állni az erkölcsi fertő miatt, ám ezt megakadályozzák.
Közben még találkozik a 12 éves prostituálttal, Iris-szel (Jodie Foster), akit megpróbál a helyes útra téríteni, sikertelenül. De Niro és Foster mellett (mindketten Oscar-jelölést gyűjtöttek be szerepükért) kifejezetten tetszett Harvey Keitel játéka is, aki még nem okozott nekem csalódást egy filmjével sem. Ő alakítja Iris stricijét, aki mélyebb érzelmeket is táplál a lány iránt, és nyilvánvalóan többet jelent neki, mint egy prosti.
Miután merénylete meghiúsul, Travis Iris megmentésére igyekszik, vagy talán csak a felgyülemlett indulatait akarja kiélni valakin, és hova máshova fordulna, ha nem azokhoz, akik egy 12 éves lányt tartanak fogva. Az akció vérfürdőbe torkollik, Travis is begyűjt pár komoly sérülést, és számos hullát is hagy maga után.
A gyilkosságok jelenete lenyűgöző, a realitás talajától kissé elrugaszkodik, de képi megoldásokban gazdag, és látványos.
A vége ironikus fordulatot hoz: a rendőrség és az újságok hősnek kiáltják ki a gyilkos taxist, akinek hatására a fiatal prostituált hazament szüleihez, ezzel új esélyt adva neki egy jobb életre. Az utolsó jelenetről kétfajta nézet alakult ki. Egyesek szerint a haldokló Travis képzelgése a Betsyvel való találkozás, mások szerint viszont ténylegesen felépült komolynak látszó sérüléseiből a sofőr, és hősként élheti életét.
Itt jön képbe igazán a pszichológia. Tényleg annak látnak az emberek minket, amilyenek valójában vagyunk? Ha Travis egy kicsit gyorsabban rántja elő korábban a pisztolyát, orgyilkosként emlegetik az emberek. Az események máshogy alakultak, így igazi hőst csináltak belőle.
Klasszikus történetvezetés jellemzi Paul Schrader forgatókönyvét. Sok apró dolog játszik közre a főszereplő mániákussá válásában. 1976-ot írunk, a vietnami veterán alakja mindenki számára egyértelmű: meggyötörtség, lelki vívódás. Az álmatlanság is valószínűsíthetően a háború vonzata. Erre fokozatosan épül a többi: Betsy elutasítása, a feketék vandalizmusa, és úgy egészében, a város mocska.
Saját szájából hangzik el, hogy nem ért a politikához. Ez később ki is derül abból, hogy a már nem teljesen beszámítható Travis az elnökjelölt Palantine szenátoron (csak nekem ugrott be itt a Star Wars?) akar bosszút állni az erkölcsi fertő miatt, ám ezt megakadályozzák.
Közben még találkozik a 12 éves prostituálttal, Iris-szel (Jodie Foster), akit megpróbál a helyes útra téríteni, sikertelenül. De Niro és Foster mellett (mindketten Oscar-jelölést gyűjtöttek be szerepükért) kifejezetten tetszett Harvey Keitel játéka is, aki még nem okozott nekem csalódást egy filmjével sem. Ő alakítja Iris stricijét, aki mélyebb érzelmeket is táplál a lány iránt, és nyilvánvalóan többet jelent neki, mint egy prosti.
Miután merénylete meghiúsul, Travis Iris megmentésére igyekszik, vagy talán csak a felgyülemlett indulatait akarja kiélni valakin, és hova máshova fordulna, ha nem azokhoz, akik egy 12 éves lányt tartanak fogva. Az akció vérfürdőbe torkollik, Travis is begyűjt pár komoly sérülést, és számos hullát is hagy maga után.
A gyilkosságok jelenete lenyűgöző, a realitás talajától kissé elrugaszkodik, de képi megoldásokban gazdag, és látványos.
A vége ironikus fordulatot hoz: a rendőrség és az újságok hősnek kiáltják ki a gyilkos taxist, akinek hatására a fiatal prostituált hazament szüleihez, ezzel új esélyt adva neki egy jobb életre. Az utolsó jelenetről kétfajta nézet alakult ki. Egyesek szerint a haldokló Travis képzelgése a Betsyvel való találkozás, mások szerint viszont ténylegesen felépült komolynak látszó sérüléseiből a sofőr, és hősként élheti életét.
Itt jön képbe igazán a pszichológia. Tényleg annak látnak az emberek minket, amilyenek valójában vagyunk? Ha Travis egy kicsit gyorsabban rántja elő korábban a pisztolyát, orgyilkosként emlegetik az emberek. Az események máshogy alakultak, így igazi hőst csináltak belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése