Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy igen kevés ismerettel rendelkeztem Laurence Sterne Tristram Shandy úr élete és gondolatai című könyvével kapcsolatban, amin a film, illetve a filmben készülő film alapul. Érthető, ugye? Steve Coogan és Rob Brydon saját maguk alteregóit testesítik meg, ahogy az említett mű megfilmesítésére készülnek. A XVIII. századi, kilenc kötetes mű a címszereplő, Tristram Shandy önéletrajza lenne, de az úgy csavargatja a történetet, addig anekdotázgat, hogy a teljes mű háromnegyedéig még saját születéséig sem jut el.
Ez az írás is hasonlóan csapongóra sikeredett, de hát nehéz is Michael Winterbottom ezen filmjéről rendezetten írni valamit. Ahogy egy filmbéli interjúban mondja Coogan: "A Tristam Shandy egy posztmodern mű, a modernizmus előttről, amikor még nem volt mihez posztnak lenni". Kifejezetten szórakoztató első fél órát láthatunk, ahogy Tristram időben ugrálva mutatja be családja és saját születése történetét. Aztán fél óra elteltével először láthatjuk a stábot, és megkezdődnek a backstage bonyodalmak. A stilizált Coogan házassága és botrányai, a producerek műbajai, és a Brydon-Coogan hatalmi harc mind-mind nagyszerű humorforrás.
Ezen film megtekintése előtt volt szerencsém a BBC The Trip című sorozatához, amely ezt a Coogan-Brydon versengést viszi tovább, és már itt is hatalmas poénokat tartogat. Coogan filmbeli éne egy arrogáns, felsőbbrendűsködő alakot takar, aki ki akar törni az angol köreiből, és Hollywood felé venné az irányt, Brydon pedig látszólag nagyon is jól elvan a brit ismertségével, és élvezi a komédiát, és a filmkészítést. A mellékszerepekben is emberi karaktereket láthatunk, az insider dolgokért pedig mindig odavagyunk, itt is.
A zenék kiválasztásáért felelős embert pedig kiadós vállveregetés illeti, Fellini 8 és ½ című filmje hasonló szituációt mutat be, egy film elkészítésének nehézségeit, és annak a soundtrackjéből kölcsönöztek ide pár motívumot, illetve a hasonló korszakot bemutató Barry Lyndon (Kubrick) főcímzenéje is felszólal. Ahol azonban pontokat vesztett a film, az az aránytalanság a Tristram-sztori és a valós események közt, az utóbbiak elhúzásával, és az elnagyolt szerelmi konfliktus a Coogan-Jenny-Jennie háromszög viszonylatában. Nagyon egyedi darab, Winterbottom és Coogan, és hát ha akad ilyen, Brydon kedvelőinek nagyon ajánlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése