[Trust - 2010]

David Schwimmer az az ember, akitől az ember nem várna egy minőségi drámát. Színészként sem, rendezőként aztán pláne. Első rendezése, a kissé bugyuta romkom Fuss, dagi, fuss! után időt szánt egy hozzá közel álló téma megfilmesítésére. Schwimmer az elnöke egy jótékonysági szervezetnek, amely megerőszakolt fiataloknak próbál segítséget nyújtani. A szakértelmet tehát semmiképp sem róhatjuk fel a film kapcsán.

A 13 éves Annie (Liana Liberato) chatelni kezd a 15 éves Charlieval, akiről fokozatosan derül ki, hogy idősebb, mint amennyinek vallotta magát. Annie-t ezért folyamatos csalódás éri, de a sorozatos bókok és a szerelem elveszi az eszét. Első találkozásuk alkalmával a lánynak azzal kell szembesülnie, hogy az elmúlt hónapokban egy 30 feletti férfi csavarta el a fejét. Meggyőzőereje által Charlienak sikerül felcsalnia a lányt egy hotelszobába, ahol szépen lassan, Annie hezitálása ellenére túlesnek a dolgon - a férfi még kamerára is veszi az eseményeket. Később egy barátnőjén keresztül rendőrségi és családi ügy kerekedik a történtekből, de a lány biztos benne, hogy Charlie szereti őt. A többi pedig derüljön ki a filmből.

Az alakításokról egyvalami mondható el: hitelesek. Liana Liberato nagyon jól adja a naiv kislányt , majd később a megtört tinédzsert is. A szülők, Clive Owen és Catherine Keener úgy viselkednek, mint ahogy talán azt az életben is tennék (persze ezért színészek), de Owennel Az ember gyermeke óta nagyon elfogult vagyok ám. Két kisebb szerepben tűnik fel Viola Davis és Noah Emmerich, előbbi Annie pszichiáterét, utóbbi Annie apjának munkatársát játssza. A Charlie szerepében feltűnő Chris Henry Coffey játéka kicsit erőltetettnek tűnhet, de ez akár magyarázható karaktere perverz személyiségének szemléltetésével.

De meg kell mondani, hogy látszik a rutin hiánya Schwimmer részéről. Bár ebben talán az írók is ludasak, a lényeg az, hogy a feszültséget nem mindig sikerült kellően fenntartani. Elég ritmustalan a film, és talán túl gyorsan túlesnek magán az erőszaktevésen. A befejezés hangulatát viszont szerintem elkapták, az utolsó utáni jelenet pedig még rátesz egy lapáttal, és Schwimmer célját elérve, hatásosan érzékelteti, hogy ezek az emberek köztünk vannak.