[Trust - 2010]

David Schwimmer az az ember, akitől az ember nem várna egy minőségi drámát. Színészként sem, rendezőként aztán pláne. Első rendezése, a kissé bugyuta romkom Fuss, dagi, fuss! után időt szánt egy hozzá közel álló téma megfilmesítésére. Schwimmer az elnöke egy jótékonysági szervezetnek, amely megerőszakolt fiataloknak próbál segítséget nyújtani. A szakértelmet tehát semmiképp sem róhatjuk fel a film kapcsán.

A 13 éves Annie (Liana Liberato) chatelni kezd a 15 éves Charlieval, akiről fokozatosan derül ki, hogy idősebb, mint amennyinek vallotta magát. Annie-t ezért folyamatos csalódás éri, de a sorozatos bókok és a szerelem elveszi az eszét. Első találkozásuk alkalmával a lánynak azzal kell szembesülnie, hogy az elmúlt hónapokban egy 30 feletti férfi csavarta el a fejét. Meggyőzőereje által Charlienak sikerül felcsalnia a lányt egy hotelszobába, ahol szépen lassan, Annie hezitálása ellenére túlesnek a dolgon - a férfi még kamerára is veszi az eseményeket. Később egy barátnőjén keresztül rendőrségi és családi ügy kerekedik a történtekből, de a lány biztos benne, hogy Charlie szereti őt. A többi pedig derüljön ki a filmből.

Az alakításokról egyvalami mondható el: hitelesek. Liana Liberato nagyon jól adja a naiv kislányt , majd később a megtört tinédzsert is. A szülők, Clive Owen és Catherine Keener úgy viselkednek, mint ahogy talán azt az életben is tennék (persze ezért színészek), de Owennel Az ember gyermeke óta nagyon elfogult vagyok ám. Két kisebb szerepben tűnik fel Viola Davis és Noah Emmerich, előbbi Annie pszichiáterét, utóbbi Annie apjának munkatársát játssza. A Charlie szerepében feltűnő Chris Henry Coffey játéka kicsit erőltetettnek tűnhet, de ez akár magyarázható karaktere perverz személyiségének szemléltetésével.

De meg kell mondani, hogy látszik a rutin hiánya Schwimmer részéről. Bár ebben talán az írók is ludasak, a lényeg az, hogy a feszültséget nem mindig sikerült kellően fenntartani. Elég ritmustalan a film, és talán túl gyorsan túlesnek magán az erőszaktevésen. A befejezés hangulatát viszont szerintem elkapták, az utolsó utáni jelenet pedig még rátesz egy lapáttal, és Schwimmer célját elérve, hatásosan érzékelteti, hogy ezek az emberek köztünk vannak.

Tágra zárt szemek [Eyes Wide Shut - 1999]

Nem értem miért kapott ez a film annyi negatív kritikát. Szegény Stanley Kubrick egyszer megpróbált egy evilági filmet készíteni, korábbi munkásságaihoz képest hétköznapi történetet mesélni, de azokkal túlságosan elkényeztette pszichedelikus kritikusait, ezért lehúzták az utolsó művét. Kubricki tempójú, varázslatos, őrült alkotás ez is, mindenképpen érdemes megnézni, a rendező csodálóinak miatta, a többieknek pedig azért, mert ennél fogyaszthatóbb filmet tőle nem fognak találni.

A történet magával ragad, ha megfelelő környezetben nézi az ember. Kubrick mindig is nagyon jól érezte, hogyan kell beszippantani a nézőt a saját kis világába, itt is sikerül neki. Dr. Bill Harford (Tom Cruise) és felesége, Alice (Nicole Kidman) egy bál után hazaérve füvet szívva beszélgetnek egymás megcsalásának gondolatáról, ami odáig vezet, hogy Alice bevallja férjének, hogy egy közös vakáción megismert férfi mély nyomot hagyott benne, és róla fantáziálgat. Ezek után Bill hűsége meginogni látszik, és az este során először egy páciense lánya csókolja meg, majd egy prostituált lakásán köt ki. Később barátja elfecsegett titka révén viszont egy álarcos bál/szertartás közepébe csöppen, ahol folytatódnak a bonyodalmak.

Színészi szempontból érdekes a film, ugyanis a forgatás idején Tom Cruise és Nicole Kidman házasak voltak, ahogy karaktereik is. Így Bill és Alice kapcsolata a lehető leghitelesebben jön át a néző számára. Cruise amúgy lubickol a szerepében, míg Kidman csak akkor játszik jól, amikor a szerep nem követel nagy színészi beavatkozást (a marihuánával fűtött jelenetben egész egyszerűen röhejes). Kubrick pedig láthatóan karrierje végső szakaszában is nagy hangsúlyt fektetett a mellékszereplőkre. Zseniális karaktereket mutat be a kisebb szerepekben: Sydney Pollack és Todd Field meglehetősen rejtélyes alakokat játszanak - érdekesség, hogy e két férfi leginkább rendezői tevékenységéről híres. A comic relief sem maradhat el, még ebben a komoly műben sem: Rade Serbedzija úgy tűnik mindenhol ott van, Alan Cumming pedig a film legviccesebb jelenetét hozza a meleg portás szerepében.

Őszintén, nem tudom, hogy Kubricknak volt-e valamilyen magyar vonatkozása, de érdekes módon amellett, hogy Sandor Szavost alakja magyar embert takart (bár ez lehet, hogy az Álmok éjszakája c. Arthur Schnitzler-kisregényben is így volt, amelyen nagy vonalakban alapul a film), természetesen a kötelező magyar komolyzenei művek sem maradhattak el, Ligeti György és Liszt Ferenc darabjainak felhasználásával. Mellettük hallhatunk Mozartot is, a fő motívum pedig Sosztakovics egyik keringője.

A végére pedig nem tudok újat mondani, ha bejön Kubrick filmművészeti stílusa, ez is tetszeni fog, ha nem, akkor ez is ugyanolyan lassú és látszólag üres lesz. Továbbá aki csak Nicole Kidman miatt nézné, az is kerülje.